A pásztói középkori apátság alapjai (romkert) - Pásztó

A pásztói középkori apátság alapjai bemutatása

A középkori részletek kutatása 1965-1968 között folyt Dr. Valter Ilona vezetésével. A középkori falmaradványok a barokk kolostortól északra és nyugatra találhatók. A 38,4 m hosszú, 21,8 m széles, keresztház nélküli, háromhajós temploma, dél-német bencés párhuzamokat mutató, egyenes záródású fő és félkörös záródású mellékszentélyekkel rendelkezett. A templomhajóból a 18. századi tereprendezés során csak nagyon kevés maradt meg, de a kevés megmaradt szakasz alapján is rekonstruálható volt szélessége (VARGA 2007).

Sikerült a templom első periódusához tartozó padlószintet és a diadalív pillérek alapjait tisztázni. A kváderkövekből épült templom boltozatát 5 pillérpár tartotta, nyugati oldalán két bejárattal rendelkezett, az U alakú monostor a déli oldalához csatlakozott. A monostor keleti szárnya csak részben volt feltárható, mivel a barokk kolostor ráépült. A déli mellékszentély mellett egy kis helyiség (sekrestye?), és a scriptorium mellett a nagy falvastagságú, alapozási mélységű (feltehetően emeletes) káptalanterem helyezkedett el, míg a nyugati szárnyban a refektóriumot, a konyhát és kisebb raktárakat lehetett azonosítani. Ezek padlásán tárolt gabona magvak (búza, árpa) összeégett maradványai kerültek elő az ásatás során. A 12 zsák anyag a legtömegesebb magyarországi középkori égett gabonalelet.

A két épületrészt a déli templomfallal párhuzamosan futó folyosó kötötte össze. Az építményt a ciszterek a 13. század elején bővítették, a kolostort nyugati irányba megtoldották egy helyiséggel, de a quadrum nem épült ki. A korai kolostortemplomot keleti irányba 5-6 m-el megnövelték (hossza így 45,6 m lett), 40 cm-el magasabb, új padlószintet alakítottak ki, támpilléres, bordás boltozatú sokszög fő-, és egyenes mellékszentélyeket alakítottak ki. Az északi oldalon a szentély mellé sekrestyét építettek (VALTER 1982). Ez az alaprajzi forma megegyezik azzal, amit a ciszter rend visszaköltözésekor két Wellehrádi szerzetes, Maietinsky Vencel és Nezorin Flórián készített 1699-ben. Ekkor még párkánymagasságig állt a középkori templom. Apszis- és szentélyboltozata ép volt, a főszentélyben 3, a mellékszentélyekben 1-1 ablaka látszott, az északi mellékhajó végén a sekrestyéje és a templom melletti torony fala romosan meredezett. A Szt. Kereszt kápolnában, a déli mellékhajó végén, a kereszt alatt Szt. János evangélista képmása még kivehető volt. „A templom falai úgy az ablakok feléig akkor még álltak. A falak anyaga csupa négyszögű, vagyis faragott kő, vakolás nélkül. A főszentély alapja négyszögű kövekből alakult, de ekkor már romokban hevert.

A szentségház még ekkor is áll és kőékítmény fogja körül. A faldisztórium díszét a falnál kőoszlopok és ékítmények emelték. A főkapu kőékítményekkel volt díszítve. A kis karcsú oszlopok, a változatos oszlopfők, a csinos oszloptörzsek és oszloplábak, az oszlopokból kiszökő, s gyenge csúcsban egybehajló ívek a díszek. A főkaputól jobbra kisebb bejárat volt (VALTER 1993).” A díszes, bélletes nyugati kapu timpanonjának töredéke került elő az oskolamester házának 16. századi átépítéséből, egy támpillérből. Az 51,7x85 cm–es töredék, amely a 13. század elejére datálható, egyik oldalán indadíszes keretbe foglalt, jobbját áldásra emelő Krisztus, és jobbja felől egy térdeplő, imádkozó alak, másik oldalán egy befejezetlen Agnus Dei ábrázolás látható (ARADI 2011).

Az apátság alapjai a feltárás után romkert formájában épültek ki Dr. Örsi Károly tervei alapján. A szentélybe 2000 augusztus 10-én helyezték el Kiss István és Lesenyei Márta szobrászművészek alkotását: Szt. István felajánlja a koronát Máriának.