A pásztói Oskolamester háza - Pásztó

A pásztói Oskolamester háza bemutatása

Múzeum tér 1., 59 hrsz. (Törzsszám: 9947): A plébánia templomtól délre található, eredetileg andezitkavicsokból épült, zsindelyfedésű nyeregtetős, földszintes, téglalap alaprajzú épület a 15. században készült, és egy 1793 évi térkép alapján iskolaként működött. A legutóbbi időkig, 1968-ig a mindenkori kántortanító háza volt. A források alapján, a település iskolája 1428-ban már biztosan létezett, mivel az akkori földesúr, Pásztói Jakab végrendeletében a Scola Magisterre hagyott egy lovat. Ez az iskolamester első említése, akinek háza a templomtól Délre állt. 1529-ben Mihály nevű pásztói iskolamester igen jó tanító hírében állt (BÉKEFI 1902).

A több ízben (17-18-19. században) átépített, 16,5 m hosszú, 5,80 m széles, háromosztatú épület falain több, négyzetes kőkerettel készült gótikus ablak és befalazott pálcatagos kőkeret töredék árulkodik a múltjáról. A 17. században a keleti falba 2 ablakot vágtak és a délnyugati sarokba szemeskályhát állítottak. 1804-ben Papp Mihály kántor, orgonista, iskolamester idejében, külön épületben 62 fiú és 35 leány járt iskolába.

Kutatását 1978-1979-ben Valter Ilona végezte. Ennek során vált nyilvánvalóvá, hogy a jelentéktelennek tűnő épület valójában egy eredeti gótikus, a 15. század elején épült lakóház. Alaprajza megegyezik a 15. -16. századi falusi vert falú házak alaprajzával. Az Oskolamester háza ezektől annyiban különbözött, hogy kőből épült, ilyen formában átmenetet képez a nemesi udvarházak és a parasztházak között. Hozzá hasonló nem maradt meg ilyen épségben a mai Magyarország területén.

A ház keleti oldalának közepén nyíló bejárat a konyhába vezet. Az itt talált nyomokból rekonstruálható volt a középkori tüzelőberendezés a füstkürtővel, tüzelőpadkával, vizespadkával, valamint a szobát fűtő szemeskályha hamuzónyílásával. A konyhából délre nyíló ajtó a szobába vezet. Ezt négy kicsi kőkeretes ablak világítja meg, ahol épségben előkerültek az ablakdeszkák és a fatáblák zárai. Az északnyugati sarokban megtalálták a szemeskályha kő alapját. A szobában ma a középkori szobabelső látható rekonstruált bútorokkal. Ezek rekonstrukciójához korabeli metszetek szoba –konyha ábrázolásait, valamint a kassai Szent Erzsébet oltár táblaképeit használták. Az így készült tervek alapján készítette el az asztalos a bútorokat.

A középkori szemeskályhát a salgói várban feltárt 16. századi kályhaszemekből állították fel a középkori alapokra. Az előtte sorakozó gyalogszékeken ültek a diákok tanulás közben. Mellettük állt az iskolamester írópulpitusa. A kályha déli oldalán a középkori „fürdőszoba” kellékei kaptak helyet a korhű törülközővel, a dézsával és a réz kézmosótál másolatával. A délnyugati sarokban áll a gyapjútakarós ágy. A korabeli ábrázolásokon az ágy mellett elmaradhatatlan volt egy hosszani pad. A délkeleti sarokban kapott helyet az asztal a hozzá való sarokpadokkal. Akkoriban a ház urának kijárt egy díszesebb faragott szék. Ez a szék Marchiai Jakab ferences guardián 1480 körüli székének másolata. A szoba keleti oldalán a szekrény céljait szolgáló gótikus szuszék másolata látható.

A konyhából északra nyíló helyiség a kamra volt. A feltárás során ennek padlójába mélyítve 3 db. –egyenként 3 m mély− körte alakú gabonatároló vermet találtak. Közülük a kiállításban csak egy látható, a másik kettőt visszatemették és csak a helyét jelölték a mai padlózaton. A vermek igazi régészeti szenzációval szolgáltak: a 15-16. századi háztartás szinte teljes eszközkészlete előkerült belőlük: kolompok, szekercék, kések, vésők, ládazárak, kocsivasalások, ösztöke, díszes cseréptálak, vizeskancsó, bokály, majolika korsó, vörösréz kézmosótál, stb. Feltehetően az oszmán hadak 1551-es közeledtének hírére az akkori kántorcsalád is a távozás mellett döntött, de a visszatérés reményében elrejtette értékeit a vermekben, melyeket gondosan letapasztott. A 16. század második felében új lakók költöztek a házba, akik rendbe hozták a felégetett épületet és a kamrában új padlószintet tapasztottak. Nem fedezték fel a vermeket, így azok egészen 1978-ig rejtve maradtak. A vermekből előkerült eredeti tárgyakat a kamrában elhelyezett vitrinekben láthatjuk.

A 15. században a falusi és mezővárosi plébániák mellett már szép számmal működtek iskolák, ahol a plébános, vagy az iskolamester tanított. Ez utóbbi a tanítás mellett az iskolához tartozó jobbágytelken gazdálkodott. A tanítás a szobában folyt és akkor még általában kevésszámú gyermeket érintett. A tananyag főleg az olvasás, írás és a számolás alapismereteiből állt, melyet a latin nyelv és az ének egészített ki.

Az épület rámpás lejáratú pincéjében a középkori szőlőkultúrát bemutató kiállítás tekinthető meg. Sajátos helyi szokás volt, hogy a szőlőkben nem volt présház, a termést a városi házak alatti pincékben dolgozták fel és a sokszor 2-3 szintes pincékben tárolták a bort. Az Oskolamester házának gótikus pincéjében szőlészeti eszközöket láthatunk rekonstruálva: háncsfonatos kádat, puttonyt, léhót, rocskát (VALTER &