Szt. Lőrinc Plébániatemplom - Pásztó

Szt. Lőrinc Plébániatemplom bemutatása

Szabadon álló, egyhajós, keletelt templom, nyugati homlokzata előtt 53 m magas toronnyal, a hajónál keskenyebb, egyenes záródású szentéllyel, a szentélyzáródás felett lekontyolt nyeregtetővel. A szentély északi oldalához sekrestye, a hajó déli oldalához poligonális záródású, mérműves ablakokkal díszített kápolna csatlakozik. Az északi hajófalat és a déli kápolna falát támpillérek támasztják meg. A nyugati homlokzatán, fülkében barokk Mária szobor, oldalhomlokzatán Jó Pásztor, és Szt. Lőrinc szobrok helyezkednek el. Három gótikus bejárattal rendelkezik, nyugaton, a kápolna déli homlokzatán, és egy befalazva az épület északi oldalán. A hajó csehsüveg boltozatos a nyugati végében karzattal, szentélye sugárboltozatos, kápolnája keresztboltozatos. Belül a kápolna és a sekrestye felé gótikus ajtókat találunk. Építési felirata 1421-ből és 1763-ból származik. A templomot 1957-1959 között kívülről tatarozták, 1967-ben pedig belülről újították fel.

A torony a hajó középtengelyétől valamivel délebbre helyezkedik el és a homlokzat elé ugrik. Két sarkán és déli oldalán egy-egy támpillér támasztja. Bejárata félkörös, pálcatagos kőkerettel. A három emeletes tornyot barokk toronysisak fedi.

A templom eredetileg a 12. század végén épült, ennek az első periódusnak maradványa a mai templomhajó délnyugati falában fedezhető fel félköríves záródású román stílusú ablak formájában. A 13. század végén a templomot megnagyobbították, ekkor épült meg a torony két alsó szintje és a toronyalja.

A lakosság növekedésével és a mezőváros anyagi gyarapodásával 1421-ben renoválták a plébániatemplomot, majd a 15. század első felében a déli oldalához előcsarnokot és a Rátóti család címerével díszített gótikus ülőfülkével ellátott, sokszögzáródású oldalkápolnát emeltek (VARGA 2007). Ekkor az északi oldalhoz sekrestyét csatoltak, amely a 13. századi kápolna felső szintjének visszabontását eredményezte, majd ezt követően falára egy épület északkeleti sarkát alapozták. A késő gótikus és reneszánsz nyílászárók egy 15. század végi átépítésről vallanak.

1731-ben a templom ismét rossz állapotba került, a „deszka közt szép írott pallás szakadozni kezdett” (Az adat arra világít rá, hogy a gótikus boltozást követően a templomot festett kazettás síkmennyezet fedhette.) Tornyát 1723-ban, egy renoválás során átépítették, mai szentélye pedig 1786-ban készült el (ARADI 2011).

A templom főoltára copf stílusú, 1780 körül készült, és a védőszent –Szent Lőrinc- vértanúságát ábrázoló nagyméretű képpel ellátott. A diadalív északi oldalán copf Szent Kereszt oltárt, déli oldalán Nepomuki Szent János oltárt látunk (GENTHON et al 1954). Ugyancsak copf stílusú a szószék.

Az apszis a 18. században épült, lekerekített sarkú, egyenes alaprajzi zárású. A szentély déli oldalán egy barokk ablak helyezkedik el. Az északi oldalon csehsüveg boltozatos sekrestye támaszkodik a templom falához.

A második világháború során megsérült mennyezet modern freskóit az 1970-es években Dr. Nemcsics Antal műegyetemi tanár festette (VALTER I. & HÍR J. 1995).